I. István magyar király - Augusztus 20. A magyar államalapítás (Államalapító Szent István) ünnepe (magyar állami ünnep) [Dan državnosti Mađarske (osnivanja mađarske države) / Dan Svetog Stefana, osnivača države – mađarski nacionalni praznik / The Hungarian Statehood Day, St. Stephen’s Day]

I. (Szent) István király – születési nevén Vajk (Esztergom, 970-980 – 1038. augusztus 15.) az első magyar király. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Ez 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, a lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük.

Január 1. - I. (Szent) István királlyá koronázása és kultusza
1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén (mivel a középkorban) az évkezdet nemcsak január 1-jére eshetett, ezért az időpont bizonytalan) a 997-től fejedelemként uralkodó Árpád-házi Istvánt Magyarország királyává koronázták a II. Szilveszter pápa által küldött koronával.

István - pogány nevén Vajk - minden valószínűséggel 975-ben született Esztergomban, Géza fejedelem fiaként. Géza nyugati irányú politikája révén 996-ban István feleségül vette a bajor herceg lányát, Gizellát. Géza 997-ben bekövetkezett halála után István lett a fejedelem, de hatalma ekkor még csak az ország középső és északi részére terjedt ki. Fejedelmi hatalmával szemben mind a pogány szokásokat követő rokonsága (Koppány), mind az egyes törzsi államok (erdélyi Gyula, Ajtony) felléptek. István válaszút előtt állt, s ő a kereszténység és a kíméletlen harc mellett döntött, hogy egy erős, egységes, az európai mintáknak megfelelő keresztény államot szervezzen.

Szent István születése

Géza fejedelem és I. Szent István államszervező tevékenysége    
A X. században a magyarság válaszút elé került. Az egyetlen lehetőség a fennmaradáshoz: a csatlakozás volt a keresztény feudális Európához. A törzsi-nemzetségi előkelőknek önmaguk és kíséretük eltartását a harci vállalkozások helyett biztosabb alapokra kellett helyezniük.  
A kalandozások kora: 862-970; 955-ig nyugati irányba, 955-től déli irányba.
A kalandozó hadjáratok elsődleges célja a zsákmány- és fogolyszerzés, de az olasz főurak sem átallották a magyarokat segítségül hívni trónviszályaik eldöntésére. A kalandozások másik célja az új állam elismertetése volt a környező országokkal. Az első kudarcok 933-ban Merseburgnál és 955- ben Augsburgnál érik a magyarokat.

István király kétségtelenül a magyar történelem egyik meghatározó egyénisége volt. Nevéhez fűződik a keresztény magyar királyság, a tulajdonképpeni Magyarország megalapítása, első törvényeinek kibocsátása és nem utolsósorban az egyházszervezet megteremtése. István királysága a legtekintélyesebb és valószínűleg a legerősebb államalakulat volt mindazok között, amelyek a X.-XI. század fordulója környékén létesültek Közép- és Észak-Európában. Műve azt jelentette, hogy Magyarország véglegesen és visszavonhatatlanul a keresztény Európa része lett. Istvánt a nehézségek és a sorscsapások nem térítették el a vállalt úttól. Ha kellett, a saját rokonsága ellen is kíméletlenül fellépett, hogy az egységes, keresztény államot fenntartsa, ha kellett, a külső támadástól védte meg. Amikor 1031-ben Imre fia meghalt, fő gondja a megfelelő utód kiválasztás volt.

István király 1038. augusztus 15-én halt meg, a legelfogadottabb nézet szerint ekkor 63 éves volt. Negyvenegy évig uralkodott. Erős és szilárd államot hagyott az utódjára.

István király halála után 45 évvel, 1083. augusztus 20-án I. (Szent) László király elérte, hogy István királyt, fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két zombori remetét, Andrást és Benedeket szentté avatták. Az új szentek kultusza mind bel-, mind külföldön elterjedt.








Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg.
Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.)
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.
Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.
A két világháború között az ünneplés kiegészült az össz-nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)
A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új – szocialista – államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.

Arpad hanedanlığı, Orta Avrupa'da kurulan Macar Krallığı'nın ilk hanedanlığı. (896 - 1301)

Arpad hanedanlığı, Orta Avrupa'da kurulan Macar Krallığı'nın ilk hanedanlığı. (896 - 1301)
Uzun yıllar Kuban nehri bölgesinde yaşayan Macarlar, Peçeneklerin baskısı sonucu batıya göç ettiler. Bu göç olayı sırasında Macarların başına Arpat bulunuyordu.
Macar boyları, 896 yılında bugünkü Macaristan'a gelerek yerleştiler. 955 yılına kadar Balkanlarda büyük bir devlet kurdular. Bu devlet, 955 yılında Germenler tarafından yıkıldı. Macar kabileleri 10. yüzyılda Hristiyanlığı kabul ettiler. Ancak daha sonra tekrar kurulan Macar Krallığı'nda 1301 yılında kadar Arpad hanedanlığı hüküm sürdü. Avrupalı tarihçiler ve o dönemki Avrupa devletleri, özellikle Bizanslılar Macar devletini "Batı Türkiye"[1] olarak adlandırmışlar, Macar hanedanına "Türklerin Prensi" olarak hitap etmişlerdir[2] [3]. Çünkü Macarların arasında Hazarlar'dan gelen üç Kavar boyu ve Kavar aristokrasisi ön plana çıkmaktaydı [3]. Bu Hazar Kavarları, Hazar Kağanlığı'ndaki iktidar kavgalarında yenilen ve iktidarla ters düşen üç Hazar boyuydu.


Ülke Macar Krallığı, Dalmaçya, Hırvatistan, Kumanya, Slavonya, Bulgaristan, Lodomerya, Styrya
Kurucu         Álmos
Son Hükümdar III. Andrew
Kuruluş tarihi 855
Yıkılış tarihi 1301
Milliyet         Macar

Soyağacı [değiştir]

Ugor Kavimleri

Onogurlar

Hun Boyları

Ön Macarlar

Üç Hazar Boyu Kavarlar[4]

Orta Avrupa Macarları

Kaynakça [değiştir]

1. ^ Aynı dönemde Bizanslılar, Hazar Kağanlığını Doğu Türkiye olarak adlandırmışlardır
2. ^ http://www.tarihportali.net/tarih/index.php?topic=842.0;wap2
3. ^ ^a b c Rene Grousset, The Empire of the Steppes
4. ^ http://en.wikipedia.org/wiki/Kabar

List of Hungarian kings - Macar Kralları Listesi - Lista A magyar királyok

Árpád-ház (9. század – 1301) 

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Árpád-házi fejedelmek (Magyar Fejedelemség)
	Álmos * 819 körül † 895, Erdőelve	?–895	A magyarok első nagyfejedelme. A hagyomány szerint alattvalói szakrális királygyilkosságot követtek el, mielőtt bejöttek volna a Kárpát-medencébe.
	Árpád * 845 körül † 907. júliuseleje, Pozsony	895–907?[1]	Álmos fia.
	Zolta[2] * 896 † 949	907–947	Árpád fia. Fejedelemségének tényét sokan megkérdőjelezik, vagy legalábbis kétségbe vonják, hogy valóban ő lett volna Árpád közvetlen utódja.
	Falicsi[2] * ? † 955 (?)	947–955	Árpád unokája, Jutocsa fia.
	Taksony[2] * 931 előtt † 971	955–971	Zolta fia.
	Géza(keresztségben István) * 949? † 997. február 1.,Esztergom	971–997	Taksony fia
	Vajk(utóbb I. István)	997–1000	Géza fia, anyja: az erdélyi gyula lánya, Sarolt, megkeresztelkedése után I. István
Árpád-házi királyok (Magyar Királyság)
	I. (Szent) István * 967/969,Esztergom † 1038.augusztus 15.,Esztergom	1000/1001–1038
	(Orseolo, Német) Péter * 1011, Velence † 1046/1059.augusztus 30.,Székesfehérvár (először)	1038–1041	A velencei dózse fia, I. István unokaöccse. 1041-ben a magyar főurak elűzték az országból.
	Aba Sámuel * 990 körül,Abaújvár (?) † 1044. (július 5.után), Ménfő	1041–1044	I. István sógora (vagy unokaöccse)
	(Orseolo) Péter (másodszor)	1044–1046
	I. (Fehér v. Katolikus) András * 1013, ? † 1060. (december 6.előtt), Zirc	1046–1060	Taksony dédunokája, I. István unokaöccsének, Vazulnak a fia
	I. (Bajnok) Béla(vagy Adalbert) * 1016, ? † 1063.szeptember 11., a Rábca vidékén	1060–1063	I. András öccse
	Salamon * 1052/1053, ? † 1087, Pulaközelében (?)	1063–1074	I. András fia. Unokatestvérei, I. Géza és I. László elűzték, többször próbálkozott trónja visszaszerzésével, sikertelenül. 1081-ben lemondott trónigényéről, bár ezt követően is volt visszatérési kísérlete.
	I. Géza (vagy Magnus) * 1044,Lengyelország † 1077. április 25., ?	1074–1077	I. Béla fia.
	I. (Szent) László * 1046. június 27.,Lengyelország † 1095. július 29.,Nyitra	1077–1095	I. Géza öccse
	Könyves Kálmán * 1074,Székesfehérvár † 1116. február 3.,Székesfehérvár	1095–1116	I. Géza fia
	II. István * 1101, ? † 1131. március 1., ?	1116–1131	Kálmán fia
	II. (Vak) Béla * 1108 körül, ? † 1141. február 13.,?	1131–1141	I. Géza unokája, Kálmán Álmos nevű öccsének fia
	II. Géza * 1130, Tolna † 1162. május 31., ?	1141–1162	II. Béla fia
	III. István * 1147. nyara, ? † 1172. március 4., ?	1162–1172	II. Géza fia.
-	II. László * 1131, ? † 1163. január 14., ?	1162–1163	II. Géza öccse, ellenkirály bizánci támogatással. A későbbi királyok történetírói sokáig nem vették figyelembe az uralkodók sorszámozásánál.
	IV. István * 1133 körül, ? † 1165. április 11.,Zimony	1163–1165	II. Géza öccse, ellenkirály bizánci támogatással. Saját magát III. Istvánnak hívta, nem ismerve el unokaöccse uralmát. A későbbi királyok történetírói viszont sokáig nem vették figyelembe az uralkodók sorszámozásánál, csak utólag nevezték el IV. Istvánnak.
	III. Béla * 1148, ? † 1196. április 23., ?	1172–1196	III. István öccse
	Imre * 1174, ? † 1204. szeptember 30./november 30.,Esztergom	1196–1204	III. Béla fia
	III. László * 1199/1201, ? † 1205. május 7.,Bécs	1204–1205	Imre fia. Saját korában II. Lászlónak hívták, mivel az 1162-től 1163-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
	II. András * 1176/1177, ? † 1235. szeptember 21., Buda	1205–1235	Imre öccse
	IV. Béla * 1206. november 29., ? † 1270. május 3.,Buda	1235–1270	II. András fia
	V. István * 1239 (október 18. előtt), Buda † 1272. augusztus 6., Csepel-sziget	1270–1272	IV. Béla fia. Saját korában IV. Istvánnak hívták, mivel az 1163-tól 1165-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
	IV. (Kun) László * 1262. augusztusa,? † 1290. július 10.,Körösszeg	1272–1290	V. István fia. Saját korában III. Lászlónak hívták, mivel az 1162-től 1163-ig uralkodó ellenkirályt nem ismerték el.
	III. András * 1265 körül, Velence † 1301. január 14.,Buda	1290–1301	II. András unokája, vele férfiágon kihalt az Árpád-ház

Interregnum (1301 – 1308) 

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Csák Máté Az interregnum királyai vitatott legitimitású uralkodók. Az egyes tartományurak (avagy kiskirályok) hatalma oly mértékben megnőtt, hogy a királyi uralom jóformán jelképessé silányult. Az ország valódi urai ebben az időben: Csák Máté (* 1260 k.; † 1321 márc. 18.), Aba Amadé (* 1240?; † 1311 szept. 5.), Borsa Kopasz Jakab (* ?; † 1317 júl.), Kőszegi Henrik (* ?; † 1309/1310), Kán László (* ?; † 1315 aug. előtt), Ákos István (* ?; † 1315 körül) Babonić István (* ?; † ?) nemzetségei.
	Vencel(azaz László) * 1289.október 6.,? † 1306.augusztus 4., Olmütz	1301–1305	a Přemysl-ház utolsó fiági tagja, cseh és lengyel király (1305–1306), leányágon IV. Béla ükunokája. Magyar királyként a László nevet használta, de nem veszik figyelembe a László nevű királyok sorszámozásánál. 1305-ben lemondott a magyar trónról Wittelsbach Ottó javára.
	Ottó * 1261.február 11.,? † 1312.szeptember 9.,Landshut	1305–1307	a Wittelsbach-ház tagja, Alsó-Bajorország hercege, leányágon IV. Béla unokája. Magát haláláig magyar királynak tekintette, bár uralma 1307-ben véget ért.

Anjou-ház (1308 – 1395) [szerkesztés]

Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
	I. Károly (Károly Róbert)[3] * 1288, Nápoly † 1342. július 16., Visegrád	1308–1342	Leányágon V. István dédunokája, az Anjou-ház magyarországi ágának megalapítója[4]
	I. (Nagy) Lajos * 1326. március 5., Visegrád † 1382. szeptember 10.,Nagyszombat	1342–1382	Károly fia, 1370-től Lengyelország királya is
	Mária * 1371. április 14., ? † 1395. május 17., Budai-hegység	1382–1395	Lajos lánya.
	II. (Kis) Károly * 1345 † 1386. február 24., Visegrád	1385–1386	nápolyi király (1381–1386), az Anjouk nápolyi ágának tagja[5]

Vegyesházi királyok (1387 – 1526) [szerkesztés]

	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Luxemburgi-ház
	Zsigmond * 1368. február 14., Nürnberg † 1437.december 9.,Znaim	1387–1437	Mária férje, német király (1410–1433), cseh király (1420–1437), német-római császár (1433–1437)
Habsburg-ház
	Albert * 1397.augusztus 16.,Bécs † 1439. október 27., Neszmély	1437–1439	Zsigmond veje, cseh és német király (1438–1439)
Jagelló-ház
	I. Ulászló magyar király * 1424. október 31., Krakkó † 1444.november 10.,Várna	1440–1444	III. Ulászló néven lengyel király is (1434–1444). Ellenkirályként léptették fel ellenében Albert utószülött fiát:[6] V. Lászlót (1440–1444)[7]
Habsburg-ház
	V. László * 1440. február 22., Komárom † 1457.november 23.,Prága	1445–1457	Albert utószülött fiát Ulászló halála után a rendek elismerték királyuknak (1445), de ő akadályoztatva volt[8], a rendek tehát kormányzót választottak a helyettesítésére: Hunyadi Jánost (* 1407; † 1456 aug. 11.) (1446–1452).[9] Az ő halála után Cillei Ulrik (* 1406; † 1456 nov. 9.) főkapitány (1456) következett.[10] Halála után a király kényszerből kinevezte Hunyadi Lászlót (* 1433; † 1457 márc. 16.) főkapitánnyá (1457).[11] Az ő halála után nem neveztek ki új főkapitányt.
Hunyadi-ház
	I. Mátyás(Mátyás király) * 1443. február 23., Kolozsvár † 1490. április 6.,Bécs	1458–1490	Hunyadi János kisebbik fia, akit a Mátyás bátyját megölető, utód nélkül elhalt László király után a Hunyadi-párt meghívott a magyar trónra
Jagelló-ház
	II. Ulászló * 1456. március 1., Krakkó † 1516. március 13., Buda	1490–1516	I. Ulászló unokaöccse, Albert vejének a fia és I. Mátyás feleségének a 2. férje. Cseh király (1471–1516) Perényi Imre 1509-ben az ország teljhatalmú kormányzója
	II. Lajos * 1506. július 1.,Buda † 1526.augusztus 29.,Mohács	1516–1526	II. Ulászló fia, magyar és cseh király, a mohácsi csatában esett el

Magyar Királyság és Erdélyi Fejedelemség (1526–1699) [szerkesztés]

Az ország az 1526-os mohácsi vereséget követően kettős királyválasztás történt, később kialakult az „egy ország, két király” állapot. Buda 1541-es török elfoglalásával az ország keleti és nyugati fele között az összeköttetés gyakorlatilag megszűnt. Az ország középső, Hódoltságnak nevezett részét a törökök fokozatosan szállták meg. Északon és Nyugaton Habsburgfennhatóság alá került, Keleten pedig a középkori erdélyi vajdaságból és hozzá kapcsolódó részekből (Partium) létrejött az 1570-es speyeri szerződéssel az Erdélyi Fejedelemség. A fejedelemség kialakulásával az ország hosszú időre két részre szakadt. „Három részre szakadt ország” sosem volt, mert a török hódoltság nem önálló terület. Ez az ún. török háborúk kora.

Királyi Magyarország
	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
Habsburg-ház
	I. Ferdinánd	1526–1564	II. Lajos sógora[12], cseh király (1527–1564), német-római császár (1556–1564)
	Miksa	1564–1576	I. Ferdinánd fia, II. Miksa néven német-római császár és cseh király (1564–1576)
	Rudolf	1576–1608	Miksa fia, II. Rudolf néven német-római császár és cseh király (1576–1612). A magyar királyi címről öccse, II. Mátyás 1608-ban lemondatta.
	II. Mátyás	1608–1619	Rudolf öccse, német-római császár és cseh király (1612–1619)
	II. Ferdinánd	1619–1637	I. Ferdinánd unokája, német-római császár és cseh király (1619–1637)
	III. Ferdinánd	1637–1657	II. Ferdinánd fia, német-római császár (1637–1657)
	IV. Ferdinánd	1647–1654	III. Ferdinánd fia, német király (1653–1654). Még apja életében megkoronázták, de betegsége folytán még III. Ferdinánd előtt meghalt, így sosem uralkodott ténylegesen.
	I. Lipót	1657–1705	III. Ferdinánd fia, német-római császár (1657–1705)

keleti Magyar Királyság
Portré	Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzések
	Szapolyai János (* 1487 febr. 2.; † 1540 júl. 22.)	1526–1540	Korábban erdélyi vajda
	János (Zsigmond) (* 1540 júl. 18.; † 1571 márc. 14.)	1540–1570	Szapolyai János fia, választott király, címéről 1570-ben a speyeri szerződésben mondott le, élete utolsó évében erdélyi fejedelemként uralkodott.[13] Kiskorúsága idején nevében Fráter György (* 1482; † 1551 dec. 17.) érsek (1541–1551) gyakorolta a hatalmat.[14] 1556-tól nevében édesanyja, Izabella királyné (* 1519 jan. 18.; † 1559 szept. 15.) kormányzott (1556–1559).[15]

Az erdélyi országrész területén létrejött az Erdélyi Fejedelemség.

Késmárki Thököly Imre (* 1657 szept. 25.; † 1705 szept. 13.) a bujdosók vezéreként előbb Felső-Magyarországon hozott létre török vazallusállamot a Habsburgok abszolutista törekvései ellen harcolva (1682–1685), majd 1690-ben megszerezte az Erdélyi Fejedelemséget – mindkettőt a törökkel szövetségben, így a felszabadító háború győzelmei mindkettőtől megfosztották.

Felsővadászi II. Rákóczi Ferencet (* 1676 márc. 27.; † 1735 ápr. 8.) az általa vezetett szabadságharc (1703–1711) során előbb Erdély (1704), majd a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmének választották (1705). Az ónodi országgyűlés 1707-ben trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát.

Habsburg-ház (1699–1918) [szerkesztés]

A Habsburg-birodalom részeként. Magyarország a török uralom alól való felszabadítása nyomán (1683–1699) teljes egészében a Habsburg-dinasztia uralma alá került. Bár a Magyar Királyságot és az Erdélyi (Nagy)Fejedelemséget 1867-ig nem egyesítették, mindkettő élén a Habsburg uralkodó állt.
Portré	Név	Uralkodás	Megjegyzés
Habsburg-ház
	I. József	1705–1711	I. Lipót fia. 1707-ben a magyarországi rendek trónfosztottnak nyilvánították. Német-római császár.
	III. Károly	1711–1740	I. József öccse. VI. Károly néven német-császár (1711-1740),II. Károly néven cseh király (1711-1740).
	Mária Terézia	1740–1780	III. Károly leánya – férfiágon kihalt a Habsburg-család. Mária Terézia a férjével, Lotaringiai Ferenccel megalapította a Habsburg–Lotaringiai dinasztiát. Csehország királynője (1740-1780).
Habsburg–Lotaringiai-ház
	II. József	1780–1790	Mária Terézia főhercegnő és I. (Lotaringiai) Ferenc császár fia. Nem koronáztatta meg magát(„kalapos király”). Német-római császár (1765-1790).
	II. Lipót	1790–1792	II. József öccse, 1790-ig Toszkána nagyhercege, majd német-római császár (1790-1792).
	I. Ferenc	1792–1835	II. Lipót fia, II. Ferenc néven az utolsó német-római császár (1792-1806), I. Ferenc néven az első osztrák császár (1804-1835).
	V. Ferdinánd	1835–1848	I. Ferenc fia. 1830 szeptemberében,(még apja életében) Pozsonyban már magyar királlyá koronázzák. I. Ferdinánd néven osztrák császár (1835-1848). 1848 decemberében lemondatták.
1848–49-es forradalom és szabadságharc. 1849. április 14-én a debreceni országgyűlés trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát. Ezt követően Kossuth Lajost kormányzó-elnökké választották.
	Ferenc József	(1848)1867–1916	V. Ferdinánd unokaöccse. Csak 1867-ben akiegyezés betetőzéseként koronázták meg. Osztrák császár (1848-1916)
	IV. (Boldog) Károly	1916–1918	Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottó apja. I. Károly néven osztrák császár (1916-1918).

1918. november 13-án eckartsaui nyilatkozatában IV. Károly király lemondott az államügyekben való részvételi jogáról, november 16-án pedig Budapesten kikiáltották a köztársaságot. Az őszirózsás forradalom és a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után visszatérő ellenforradalmi[16] rendszer előbb helyreállította a királyságot, amelynek keretében 1920. március 1-jén kormányzóváválasztotta Horthy Miklóst, majd 1921. november 6-án kimondta – immár végleges érvénnyel – a Habsburg–Lotaringiai-háztrónfosztását.[17]

Érdekességek [szerkesztés]

• Egy magyar királyt sem végeztek ki.
• Öt magyar király halt meg harctéren vagy az ott szerzett sérüléseiben: Aba Sámuel, I. András, Salamon (halálakor már nem volt király), I. Ulászló és II. Lajos.
• Hét király gyilkosság áldozata lett: Orseolo Péter, I. Géza (lehetséges, hogy betegségben halt meg), III. István, II. László, IV. István,IV. László, II. (Kis) Károly.
• Ketten haltak meg balesetben: I. Bélára rászakadt a trónszék, Mária pedig lovasbalesetben hunyt el várandósan, születendő fiával együtt.
• Öt király nem uralkodott élete végéig: Rudolf, V. Ferdinánd és Vencel lemondott, Salamont elűzték, IV. Károlyt pedig trónfosztottá nyilvánították.

A Magyar Királyság trónját igénylők [szerkesztés]

Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikkvitalapján találhatsz.

A monarchisták arra hivatkozva, hogy IV. Károly, a Habsburg-ház feje formálisan lemondott magyar trónigényéről, és arra, hogy a Magyar Királyság hagyományaival szembenéző, király önként lemondási akarata nélkül elrendelt a detronizáció nonszensz, és a 1687-as országgyűlés tekintélyére, mely szerint a magyar rendek lemondtak a szabad királyválasztás jogáról és így a magyar jogrend halála óta az ő leszármazottait tartják "trónkövetelőknek". Ám ez az érvelés, az 1504-es Rákosi végzés alapján, illetve az 1620-as, 1707-es, 1849-es és 1921-es Habsburg trónfosztásokra tekintettel, érvényét veszti. Ezáltal ma a Habsburg–Lotaringiai-ház egyetlen tagjának sincsen – és jogtörténetileg nem is lehetséges, hogy legyen – joga a magyar trónhoz vagy követelése azzal szemben.

A történelmi jogfolytonosság helyreállítása esetén a franciaországi Crouy-Channel családnak lehet joga a magyar koronához, amely család esetében igazolható - a család birtokában megmaradt oklevelekkel- a vérszerinti Árpád-házi leszármazás. Elgondolkodtató, hogy a Habsburg-ház, illetve később a Habsburg–Lotaringiai-ház sok tagja - különösen Mária Terézia uralkodásának idején- miért is lépett fel a Crouy-Channel-kel szemben és próbálta a családot ellehetetleníteni a századok során, illetve a család származását igazoló - korábbi birtokadományokról, születési, házasodási- okleveleket megsemmisíteni. Azonban ez utóbbiban nem járhattak teljes sikerrel, bizonyos oklevelek alapján igazolható az Árpád-házi eredet, melyről érvényben lévő bírósági döntés (1790) is született.

Portré	Név	Trónigény	Dinasztia	Trónigény bejelentése	Halála	Megjegyzés
	II. Ottó	Osztrák, magyar és cseh korona	Habsburg–Lotaringiai-ház	1922	2011	Apja koronáztatta meg, hivatalosan sosem uralkodott. 1960-ban a Habsburg–Lotaringiai-ház több tagja elfogadta az osztrákHabsburg-törvényt és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. május 31-én maga Ottó is aláírta az osztrák trón igényéről való lemondását.
	V. Károly	Osztrák, magyar és cseh korona	Habsburg–Lotaringiai-ház	2011	-	Ottó fia, apjával ellentétben nem mondott le az osztrák trónigényről.

895–1301

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	High Prince Álmos	c. 858	c. 895	The first known Hungarian leader, and father of Árpád. He strengthened the alliance between the other six Magyar tribal leaders.
	Árpád	c. 895	c. 907	Led the Magyars into Central Europe around 896.[1] According to the dual system of rulership (similar to the Khazars), he was the actual leader with Kurszán as sacral prince.

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
The rulers of the first half of the 10th century are often disputed, as the Hungarian nation consisted of several tribes led by various leaders. The most frequently proposed are:
	Szabolcs	c. 907	?
	Tarhos	c. 907	c. 922
	Zoltán	c. 907	c.947	Also known as Zaltas. The youngest (fifth) son of Árpád, and Third Grand Prince of the Hungarians(Magyars).
	Fajsz	c. 947	c. 955	Also known as Fali or Falicsi. Son of Jutocsa (Jutas) the third son of Árpád.
	Taksony	c. 955	c. 972	Son of Zoltán (Zaltas)
	Géza	c. 972	997	Son of Taksony
	Stephen I (Szent István)	997	1000	Son of Géza. Last Grand Prince.

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Stephen I	1000	15 August 1038	Son of Géza. Proclaimed the first King of Hungary.
Dynastic struggle 1038–1046
	Peter Orseolo	15 August 1038	1041	Also known as Peter I the Venetian. Grandson of Géza. Dethroned.
	Samuel Aba	1041	5 July 1044	Leader of the Kabar tribe. Married Géza's daughter Gizella.
	Peter Orseolo	1044	1046	Reinstated, but dethroned again.
Vatha pagan rising 1046–1047
	Andrew I	1047	1061	Árpád dynasty restored
	Béla I	1061	August 1063	brother of Andrew I
	Solomon	August 1063	28 October 1074	son of Andrew I
	Géza I	28 October 1074	25 April 1077	son of Béla I
	St. Ladislaus	25 April 1077	29 July 1095	son of Béla I
	Coloman	29 July 1095	3 February 1116	son of Géza I.
	Stephen II	3 February 1116	3 April 1131	Son of Kálmán
	Béla II the Blind	3 April 1131	13 February 1141	grandson of Géza I, son of Álmos, Kálmán's younger brother
	Géza II	13 February 1141	31 May 1162	son of Béla II
	Stephen III	31 May 1162	4 March 1172	son of Géza II
	Ladislaus II	31 May 1162	14 January 1163	rebel anti-king, younger brother of Géza II.
	Stephen IV	14 January 1163	June 1163	rebel anti-king, younger brother of Géza II.
	Béla III	4 March 1172	13 April 1196	younger brother of Stephen III.
	Emeric	13 April 1196	30 November 1204	son of Béla III.
	Ladislaus III	30 November 1204	7 May 1205	son of Imre, crowned and died as a child
	Andrew II	7 May 1205	21 September 1235	brother of Imre
	Béla IV	21 September 1235	3 May 1270	son of Andrew II, the "second founder" after the First Mongol invasion (1241–42)
	Stephen V	3 May 1270	6 August 1272	son of Béla IV.
	Ladislaus IV the Cuman	6 August 1272	10 July 1290	son of Steven V.; unsuccessful Mongol invasion; lived with the nomad Cuman tribes
	Andrew III	4 August 1290	14 January 1301	grandson of Andrew II, born in Venice; last of the Árpád dynasty

[edit]1301–1541

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Wenceslaus of Bohemia	1301	1305	King of Bohemia, elected as King of Hungary but not universally recognized

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Otto of Bavaria (Béla V)	6 December 1305	1308	Duke of Lower Bavaria as Otto III, was not universally recognized

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Charles I (I. Károly)	20 August 1310	16 July 1342	established the Angevin dynasty in Hungary.
	Louis I the Great (Nagy Lajos)	16 July 1342	11 September 1382	also became King of Poland (1370)
	Mary I (I. Mária)	11 September 1382	17 May 1395	married Sigismund of Luxemburg
	Charles II the Small (Kis Károly)	31 December 1385	24 February 1386	also King of Naples, in opposition to Mary

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Sigismund I(Zsigmond)	31 March 1387	9 December 1437	later also Roman-German King (since 1410), King of Bohemia (since 1419),Holy Roman Emperor (since 1433)

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Albert I	1 January 1438	27 October 1439	son-in-law of Sigismund, also Roman-German King, King of Bohemia, Duke ofAustria

Kingship disputed between Vladislaus I and Ladislaus Posthumus

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Vladislaus I	15 May 1440	10 November 1444	also King of Poland

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Ladislaus V the Posthumus	15 May 1440	23 November 1457	born in 1440 after his father's death, spent most of his life in captivity.

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	John Hunyadi (Hunyadi János)	1446	1453	ruled as regent. Fought with great success against the Ottomans
	Matthias I Corvinus (Corvin Mátyás orHunyadi Mátyás)	24 January 1458	6 April 1490	son of John Hunyadi, also King of Bohemia

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Vladislaus II	15 July 1490	13 May 1516	also King of Bohemia
	Louis II	13 May 1516	29 August 1526	also King of Bohemia; killed in the Battle of Mohács

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
Kingship disputed between Ferdinand of Austria and John Zápolya during the Ottoman invasion
	Ferdinand I, Holy Roman Emperor (Ferdinánd)	16 December 1526	25 July 1564	claimed the throne according to the agreement between the House of Jagiellon and the House of Habsburg

[edit]1541–1780

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	John I(Szapolyai János)	10 November 1526	22 July 1540	Also claimed the throne, with support of Hungarian nobles and later Suleiman the Magnificent.
	John II(Szapolyai János Zsigmond)	22 July 1540 (first reign), 12 March 1556 (second reign)	19 June 1551 (end of first reign), 16 August 1570 (end of second reign)	son of John Zápolya; renounced his claim in 1570 in favour of Emperor Maximilian II.

Hungary was effectively split into three parts: Royal Hungary in the north and west, Ottoman Hungary in the south, and thePrincipality of Transylvania in the east. The following, until 1699, gives the rulers of "Royal Hungary".

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Maximilian (I. Miksa)	8 September 1563	12 October 1576
	Rudolf I	25 September 1572	26 June 1608
	Matthias II (II. Mátyás)	26 June 1608	1 July 1618
	Gabriel I	25 August 1620	31 December 1621	contested by Ferdinand II
	Ferdinand II	1 July 1618	15 February 1637
	Ferdinand III	8 December 1625	2 April 1657
	Ferdinand IV	16 June 1647	9 July 1654	He died in 1654, predeceasing his father.
	Leopold I (I. Lipót)	27 June 1655	5 May 1705	Habsburgs began colonization of Serbs (1690) and Germans(1682–1699) in Southern Hungary.
Hungary reunited under Habsburg rule after the Great Turkish War in 1699.
	Joseph I (I. József)	9 December 1687	17 April 1711
	Charles III (III. Károly)	11 April 1711	20 October 1740	Large scale German settlements in Hungary begin (1720–1800).
	Maria II Theresa (II. Mária Terézia)	20 October 1740	29 November 1780	Enjoyed broad support of Hungarian nobles;

[edit]1780–1944

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Joseph II (II. József)	29 November 1780	20 February 1790
	Leopold II (II. Lipót)	20 February 1790	1 March 1792
	Francis (I. Ferenc)	1 March 1792	2 March 1835
	Ferdinand V (V. Ferdinánd)	28 September 1830	2 December 1848	Being epileptic and mentally ill, abdicated in favour of his nephew, Franz Joseph (son of his younger brother Franz Karl). Died in 1875.
	Francis Joseph (I. Ferenc József)	2 December 1848	21 November 1916	Later regained the rule with Russian help in 1849 and was crowned in 1867.
	Charles IV (IV. Károly)	21 November 1916	16 November 1918	Reigned until 1918, when he "renounced participation" in state affairs, but did not abdicate. He spent the remaining years of his life attempting to restore the monarchy until his death in 1922.

Portrait	Ruler	Began	Ended	Remarks
	Miklós Horthy	1 March 1920	3 November 1944	Navy admiral Horthy officially 'represented' the defunct Hungarian monarchy despiteCharles I of Austria's attempts to retake the throne of Hungary. The state was effectively a "kingdom without a king". Dethronization of Habsburgs enacted by Hungarian Parliament in 1921.

[edit]Titular Kings of Hungary

Portrait	Titular ruler	Began	Ended	Remarks
	Charles IV (IV. Károly)	16 November 1918	1 April 1922	He reigned until 1918, when he "renounced participation" in state affairs but did not abdicate. He spent the remaining years of his life attempting to restore the monarchy until his death in 1922.
	Otto II (II. Ottó)	1 April 1922	4 July 2011	On 31 May 1961, Otto renounced all claims to the Austrian throne. However, he did not renounce all claims to the Hungarian and Bohemian throne, and the Communists did not request this.
	Charles V (V. Károly)	4 July 2011	Incumbent	He serves as Head of House of Habsburg since January 2007.