I. István magyar király - Augusztus 20. A magyar államalapítás (Államalapító Szent István) ünnepe (magyar állami ünnep) [Dan državnosti Mađarske (osnivanja mađarske države) / Dan Svetog Stefana, osnivača države – mađarski nacionalni praznik / The Hungarian Statehood Day, St. Stephen’s Day]

I. (Szent) István király – születési nevén Vajk (Esztergom, 970-980 – 1038. augusztus 15.) az első magyar király. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Ez 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, a lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük.

Január 1. - I. (Szent) István királlyá koronázása és kultusza
1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén (mivel a középkorban) az évkezdet nemcsak január 1-jére eshetett, ezért az időpont bizonytalan) a 997-től fejedelemként uralkodó Árpád-házi Istvánt Magyarország királyává koronázták a II. Szilveszter pápa által küldött koronával.

István - pogány nevén Vajk - minden valószínűséggel 975-ben született Esztergomban, Géza fejedelem fiaként. Géza nyugati irányú politikája révén 996-ban István feleségül vette a bajor herceg lányát, Gizellát. Géza 997-ben bekövetkezett halála után István lett a fejedelem, de hatalma ekkor még csak az ország középső és északi részére terjedt ki. Fejedelmi hatalmával szemben mind a pogány szokásokat követő rokonsága (Koppány), mind az egyes törzsi államok (erdélyi Gyula, Ajtony) felléptek. István válaszút előtt állt, s ő a kereszténység és a kíméletlen harc mellett döntött, hogy egy erős, egységes, az európai mintáknak megfelelő keresztény államot szervezzen.

Szent István születése

Géza fejedelem és I. Szent István államszervező tevékenysége    
A X. században a magyarság válaszút elé került. Az egyetlen lehetőség a fennmaradáshoz: a csatlakozás volt a keresztény feudális Európához. A törzsi-nemzetségi előkelőknek önmaguk és kíséretük eltartását a harci vállalkozások helyett biztosabb alapokra kellett helyezniük.  
A kalandozások kora: 862-970; 955-ig nyugati irányba, 955-től déli irányba.
A kalandozó hadjáratok elsődleges célja a zsákmány- és fogolyszerzés, de az olasz főurak sem átallották a magyarokat segítségül hívni trónviszályaik eldöntésére. A kalandozások másik célja az új állam elismertetése volt a környező országokkal. Az első kudarcok 933-ban Merseburgnál és 955- ben Augsburgnál érik a magyarokat.

István király kétségtelenül a magyar történelem egyik meghatározó egyénisége volt. Nevéhez fűződik a keresztény magyar királyság, a tulajdonképpeni Magyarország megalapítása, első törvényeinek kibocsátása és nem utolsósorban az egyházszervezet megteremtése. István királysága a legtekintélyesebb és valószínűleg a legerősebb államalakulat volt mindazok között, amelyek a X.-XI. század fordulója környékén létesültek Közép- és Észak-Európában. Műve azt jelentette, hogy Magyarország véglegesen és visszavonhatatlanul a keresztény Európa része lett. Istvánt a nehézségek és a sorscsapások nem térítették el a vállalt úttól. Ha kellett, a saját rokonsága ellen is kíméletlenül fellépett, hogy az egységes, keresztény államot fenntartsa, ha kellett, a külső támadástól védte meg. Amikor 1031-ben Imre fia meghalt, fő gondja a megfelelő utód kiválasztás volt.

István király 1038. augusztus 15-én halt meg, a legelfogadottabb nézet szerint ekkor 63 éves volt. Negyvenegy évig uralkodott. Erős és szilárd államot hagyott az utódjára.

István király halála után 45 évvel, 1083. augusztus 20-án I. (Szent) László király elérte, hogy István királyt, fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két zombori remetét, Andrást és Benedeket szentté avatták. Az új szentek kultusza mind bel-, mind külföldön elterjedt.








Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg.
Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.)
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.
Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.
A két világháború között az ünneplés kiegészült az össz-nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)
A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új – szocialista – államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.